"Az eredmény nem lepett meg, mivel mi korábban, a belső vizsgálataink során hasonló következtetésre jutottunk. A kódolási technológiák napjainkban annyira kifinomultak, hogy a legtöbb ember már a legkisebb különbségeket sem tudja felfedezni. Egy megfelelően kódolt, 192 kbit/s-os AAC-fájl jobb alternatívát jelent egy audio CD-nél. A különösen érzékeny személyeknek pedig a 256 kbit/s-os AAC és a 320 kbit/s-os MP3-as fájlok használatát javasolom" - jelentette ki Bernhard Grill, a Fraunhofer IIS Intézet MP3-szakértője.
A kutató elmondta, hogy az audiokódolásnál két fő fejlesztési irány figyelhető meg. Az egyik célja, hogy még kisebb fájlokat lehessen létrehozni a jelenlegieknél is kisebb minőségromlás mellett. Ezt az irányt - a streaming-szolgáltatások miatt - elsősorban a mobil ipar támogatja, mivel az UMTS ellenére még mindig kicsik a sávszélességek és a legtöbb országban még sokba kerül a nagyobb adatcsomagok letöltése. Ezen a területen a legnagyobb jövőt a HE-AAC vagy más néven AAC+ formátumnak jósolják.
A másik irány a még tökéletesebb zenei hangzás és minőség elérését célozza meg. A fejlesztők be akarják bizonyítani, hogy megfelelő kódolási technológiákkal végképp megelőzhetővé válik a minőség tekintetében etalonnak számító audio-CD. "Mivel a zenei kiadók és a hangmérnökök is megértették, hogy a kiváló minőség eléréséhez hogyan kell kódolni a zenei anyagokat. Az MP3-nak vagy az AAC-nek pont az az előnye, hogy a mögöttük lévő eljárásokat mindig javítani lehet. Egy mai 128 kbit/s-os MP3-szám biztosan jobban szól, mint egy 15 évvel ezelőtt kódolt, hasonló felvétel" - tette hozzá Grill.
A szakértő szerint azonban hiába kiváló minőségű egy zeneszám, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen készüléken és milyen hangszórókból szólal meg. A nem megfelelő minőségű hangszórók felelősek ugyanis a legnagyobb torzulásokért.