Műhely és a Segitségem :D




















Igaz vagy hamis?_Lee Burridge a Studioban "Kétszer hazudtam ebben a biográfiában"


Lee Burridge április 25-én végre ismét Budapesten zenél. Ez igaz. Az összes többi kijelentésünk azonban itt-ott megkérdőjelezhető, hála az elektronikus zenei élet egyik legvirgoncabb figurájának, aki ha épp nem zenél, akkor valami turpisságon töri a fejét. Íme, egy nem szokványos biográfia...

1968 novemberében születtem. Nem túl sok minden történt addig, míg 1985. december 26-án egyszercsak lemezlovas lett belőlem. Ekkor kezdtem zenélni esküvőkön és szülinapokon.

Popot játszottam, főleg Depeche Mode, Spagna, Pet Shop Boys trekkeket, egészen a '80-as évek végéig, amikor is felfedeztem magamnak a house-t.

Rengeteget buliztam klubokban és a szabad ég alatt. Beleszerettem a dance-be, és egy Phyllis nevű voodoo csajba.

1991-ben Angliából Hongkongba költöztem, ahol 1991 és '97 között segítettem kiépíteni egy egészen őrült underground szcénát. Senki nem játszott ott dance-t korábban!

1992-től Thaiföldön is sokszor megfordultam, és a legendás Full Moon partikon játszottam. Ott sem használt senki lemezjátszót akkoriban.

1997-ben visszaköltöztem Angliába, összeálltam Craig Richards-szal és Sashával: elindítottuk a Tyrant bulikat Londonban és Nottinghamben.

Egy ideig előfordult, hogy egy bevásárlókocsiban aludtam Craig stúdiójában, de egyébként van rendes ágyam is.

Két szuper Tyrant mixalbumot adtunk ki Craiggel.

Négy további remek mixet készítettem 2007-ig, közülük kettőt a Global Undergroundnak.

Számtalan őrült klubban játszottam szerte a világban, és a hivatalos bulik után általában valakinek a nappalijában vagy a kertjében zenélek tovább.

Rendszeresen fellépek olyan nagyszerű fesztiválokon, mint a Coachella, a Love Parade, az Exit, a Creamfields vagy a Notting Hill Carnival.

Szeretek kempingezni.

Túl sokszor kérnek meg rá újságírók, hogy jellemezzem a zenémet. A válaszom mindig az, hogy nem tudom.

2005 júniusában indítottam el a 365 nevű projektemet. Imádtam, hihetetlenül érdekes volt!

Inkább lemezekről játszom, és csak néha használok CD-t.

Nem viszem el bulizni a számítógépemet.

Szeretek dilis címeket adni a szerzeményeimnek, amiket aztán nem jelentetek meg.

A kiadómat Almost Anonymousnak hívják.

Azt hiszem, mégiscsak kiadom azokat az idióta címmel ellátott lemezeket...

Nem tudok zongorázni.

Tudok játszani triangulumon!

A DJ Mag szavazásán voltam tizedik, huszonhetedik, harmincegyedik, ötvenhatodik, hetvenhatodik és nyolcvannyolcadik helyezett is. Ugyanúgy éreztem magam minden alkalommal.

Egyszer vagy kétszer hazudtam ebben a biográfiában.

Szeretlek benneteket!

Lee Burridge

***

Lee Burridge-ről további érdekességeket tudhatsz meg a www.freee.hu oldalon!


Mert Nekem ő a példakép


  • Tommyboy
  • Egy kellemes ebédet követően beszélgettem az egyik „nagy öreggel”. Ismét csak azt írhatom és mondhatom, hogy egy mélyinterjú lett belőle hisz eddig még sehol el nem mondott történeteket mesélt el. Olvassátok szeretettel.

    Meséltél nekem a Németországi disszidálásodról. Térjünk, vissza kérlek kicsit, mert érdekesnek tűnik számomra. Hogy is van ez? Gondolom nem 56-ban disszidáltál?

    Tommyboy:

    Szerencsére nem. 30-35 évvel később talán. Abban a korszakban még nem nagyon lehetett utazgatni. A sporttal ugyanakkor sok helyre eljutottam, így megtapasztalhattam az óriási különbségeket.

    Mit sportoltál?

    Kézilabdáztam! Eldöntöttem 17 évesen, hogy ahogy betöltöm a 18-at és megkapom a magyar útlevelet, akkor elhagyom az országot. Jött a katonaság, ami akkoriban 2 évig tartott, így aztán biztos voltam benne, hogy 18 és egy naposan elhagyom az országot. Meg is történt! Németországba disszidáltam.

    Hogy jutottál ki?

    Akkor meg volt az NDK, Kelet-Berlinbe vettem 5000Ft-ért egy Malév jegyet, onnan pedig stoppal Nyugat-Németországba. Ott töltöttem másfél évet. Ott beadtam a papírokat, hogy menekült vagyok, politikai menekült és politikai okokat kellett mondani, hogy miért nem akarsz hazamenni. Ott maradtunk, kaptunk papírokat és tulajdonképpen politikai menekültként vártuk a sorsunkat. Közben megtanultam kicsit németül, elkezdtem feketén dolgozni, mivel hivatalosan nem lehetett, majd másfél év után meguntam a németországi ottlétet és próbáltam valahova továbbutazni a tengerentúlra, ahol hivatalosan, mint emigráns tudnak fogadni.”

    Merre mentél?

    Opció volt Ausztrália, Amerika és Kanada, de a leggyorsabb Kanada volt, így nagyjából fél év után sikerült is oda kijutni.

    Ott, mint?

    Ott, mint mosogató kezdtem, illetve mint büszke Magyar lemezlovas, aki szeretne elhelyezkedni és emellett jártam a bulikat. Először London Windsor (Kanada) városába érkeztem, ami egy nagyon érdekes városka, mert ott lakott és ott nőtt fel Ritchie Hawtin is. Kicsit olyan Fargo-s stílusú, már aki látta a filmet, abban az időszakban nem voltam még Richie Hawtin rajongó, bár szerintem akkor még nem is nagyon volt senki rajongója. Ők akkor kezdték el ezt az egészet, akkor kezdtek el pár száz embernek zenélni mindenféle kütyükön, moogokkal, meg mindenféle vasdarabokon csinálta a bulit. Az igazság az, hogy amikor elkezdett játszani akkor mindig kiürült a táncparkett, tehát nem volt a legkedveltebb dj-k között, de hát már akkor is a saját stílusát művelte. Pár hét után költöztem Torontóba, gyorsan meguntam a kisvárosi légkort.

    A sport mennyire folytatódott utána az életedben?

    Még Németországban elmentem egy pár foci, meg kézilabda csapatba játszani, ahol kaptam némi juttatást a meccsekért és NB2-NB3-ban játszottam. Aztán Kanadában megszakadt, mivel ott nem volt se foci se kézilabda.

    Kanadából hogy kerültél vissza? Megtörtént a rendszerváltás, és már lehetett is visszajönni?

    Így van, még félve jöttünk, bujkáltunk, és aztán még voltak időszakok, amikor nyáron a Csikó discóban, mint rezidens, száz napot ledolgoztam egyhuzamban első pár évben és akkor télen még visszamentem Kanadába, aztán utána haza költöztem véglegesen. Akkor jött a DMC időszak. Akkor jött a Dark Side, az E-play és így tovább…

    Ha már a DMC-s időszakról beszélünk, elég szép sikereket értél el ebben az időszakban. Ilyeneket általában a szépség királynőktől kérdeznek, de kinek az indíttatására indultál el ezekben a versenyekben? Éreztél magadban annyi potenciált? Vagy a barátaid ösztönöztek?

    A zenével foglalkoztam éjjel-nappal, gyűjtöttem a lemezeket, kazettákat, vagy otthon hallgattam őket, vagy mixeltem őket kazettás magnóval úgy, hogy a szalagokat kihúztam és összevágtam, tehát voltak ilyen mixek is : ) A lényeg az, hogy akkor nem volt olyan sok dj, Schulz volt a Fortunában, én a Csikóban. Volt két-három hely Magyarországon, amelyek a modernebb zenéket játszották. Én nagy Hip-Hop fan voltam, Gang Starr , Public Enemy , De La Soul , stb . A bulik alatt ezeket kellett beépíteni a langyosabb régi funky zenék közé , amit mindenki ismert.

    Akkor az R&B volt a sláger , a Hip-Hop volt a progressiv : ) Szóval mindenki, aki dj volt, indult ezen a dj versenyen, úgyhogy nem nagyon kellett gondolkodni rajta.

    Hányszor indultál, és milyen sikereket értél el?

    Az első vagy második alkalommal nyertük meg a Schulzal, és az Andrew J-el. Csapatok voltak ezek, mivel divat volt a DMC-nél a „csapatba összeverődünk és csinálunk egy kis műsort”. Összeálltunk és gyakoroltunk 6 lemezjátszóval. Miután itthon megnyertük, ezután mentünk DMC világbajnokságra Londonba. Ott azonban lemostak minket. Mintha a megyei osztályból elmentünk volna a Manchester United ellen egy foci meccsre. Körülbelül ekkora volt a szintkülönbség közöttünk, és az akkori nyertes QBert között.

    Lemezek, mostanában nem is kerülsz olyan szituációba, hogy feltennél néhány lemezt, vagy nincs olyan megjelenés, amelyet megvennél lemezen? Vagy annyira átálltál a cd-re, hogy nem is jut eszedbe lemezt vásárolni?

    A digitális korszak megcsapott engem is, ahogy mindenkit. A lemez fantasztikus dolog. Van is belőle több mint tízezer a stúdióban.

    A fellépések alatt viszont el kell dönteni az embernek, hogy mit csinál, traktorozik, abletonozik, bakelitezik, és sajnos nem nagyon lehet keverni. Elég sok lemezt digitalizálok, amelyeket viszek is magammal. Tulajdonképpen kell is, mivel annyira rossz minőségűek az elhasznált bakelit lemezek, hogy meg kell masterelni, digitalizálni őket, áthúzni néhány kompresszoron, hogy partiban tudjon lenni egy mostani wav cd formátummal. Én általában mindig a legjobb minőségű WAV-okat próbálom meg játszani. Ezt sokan a fiatalok közül nem tudják, de nagyban befolyásolja a buli / szetted minőségét.

    Ami Tommyboy-al kapcsolatban eszükbe jut az embereknek, az egy megkerülhetetlen téma, a sisak, a sapka. : ) Erre térjünk ki! Sapka becenévvel emlegetnek néha a szakma keretein belül. Hogy jött ez?

    Amikor még a Csikóban is rezidens voltam a baseball sapka nagy divat volt, elvégre hip-hop vonalról indultunk el. Nekünk, lemezlovasoknak a baseball sapka egy alap dolog volt. Tehát ez innen indult. Most képzeld el, ha most levenném a sapkám nem ismerne meg senki! : )

    Látsz még valakiket, akik hasonló egyediségre törekedne?

    Ha felállsz a dj pultba, fontos, hogy mindenképpen legyen imaged.

    Mai kaotikus, mármint ami dj papírokkal kapcsolatos időszakot illeti lehet, hogy pont ezek a dolgok fogják a djket arra ösztönözni, hogy ha már megveszik, a dj igazolványt úgy tudják eladni magukat, hogy valami plusz showt raknak maguk mellé. Szerinted eljuthat odáig a karriered, hogy valami showt kell raknod a neved mellé, vagy Tommyboy az annyira Tommyboy, hogy tíz év múlva is ugyanazt jelenti majd?

    A show egy fontos elem, de a sorrendet mindig be kell tartani, egyébként felborul a szórakoztató ipar. A zene kéne, hogy legyen az első, utána jöhet a körítés, ami a club dolga (Porta , WC tisztaság , táncosok , stb.)

    Ha ez megfordul (mint ahogy ez a folyamat szerte a világban elindult, és Magyarországot is megcsapta), akkor a clubélet klasszikus formája megszűnik, vagy leszűkül. Ezért van nagyon fontos szerepe a lemezlovasnak , mit mond a közönségnek , hogy viselkedik , milyen az image ? Ha nem szívből csináljuk, felhígul, majd később átalakul.

    A Fiatalok és a tehetséggondozás. Ugye van nektek egy kiadótok is és egy produkciós irodátok, amellyel külföldi előadókat is menedzseltek, ha jól tudom Sultan és még jó néhány külföldi lemezlovas személyében, Rene Amesz-el az élen. Nagyon nehéz volt megnyerni őket? Le tudtatok tenni nekik egy olyan referenciát, amely után tudták, hogy veletek akarnak dolgozni, vagy ez már egy több éven át tartó kialakuló valami volt, hogy ők nálatok kötnek ki? Csak magyar országon működtök együtt vagy külföldön is ti intézitek az életüket?

    Inkább a második. Ez egy család. Mi egy nagyon jó csapat vagyunk! Ha valahol külföldön, egy helyen vagyunk, akkor próbálunk összefutni, próbálunk együtt lenni. Kicsit fura magyar szemmel nézve, hogy mi is oda tartozunk és értjük a nyelvüket és ők is értik a miénket. Mi nekünk ez sokkal több annál, hogy elhívjuk őket zenélni. Pontosan ez azért van, mert egymáshoz tartozunk, együtt csinálunk zenéket, ez érvényes a Sultán-nak a múltbeli dolgaira, jelen pillanatban a Rene-vel csinálunk két-három zenét, a Matthew Dekay -el is egy-kettőt. Ugyanígy hozzátartozik Mannel, a Muzzaik (akik 100% -ig saját útjukat járjak) és ugyanígy hozzátartoznak jelenpillanatban a csapathoz a Chris Lawyer Tomiék, akik teljesen véletlenül kerültek „slágeresebb” zenével hozzánk és mégis jóban tudunk lenni, és ahol tudunk, segítünk egymásnak mind fellépésekben, mind a stúdióban, mind barátilag. De volt már rá precedens, hogy Ibizán én mentem ki a reptérre a Sultan-ért, mert a Pacha stábja elfeledkezett róla.

    Próbálunk tényleg az épp aktuális fiatal tehetségnek lehetőséget adni. Ez így van idén is. Folyamatosan tartjuk a művészekkel a kapcsolatot, új arcokat keresünk, új zenéket, mert ez tartja életben a szakmát. Yonderboi is anno ugyanígy indult el. Küldött zenéket, most már a Junkie XL-el stúdiózik.

    Te is, mint Tommyboy szerzed a zenéket, dolgozol a stúdióban. Az, hogy ezekkel a zenészekkel dolgozol együtt, neked is egy nagy segítség, hogyha mondjuk Sultan-nal adsz ki egy közös tracket, az neked is egy nagy lökést jelenthet, gondolom külföldön ő még egy jobban ismert arc, mint Tommyboy, MÉG! Milyen a külföldi visszajelzések a saját zenéidre?

    Így van, a Sutlan pár év alatt Kanada egyik legismertebb producere lett. Jó csapattal dolgozik, jó a management, a Booking, és a PR háttere. Sok-sok apró hangya építi a profilját napról napra.

    A Matthew Dekay esete is hasonló, csinált néhány felvételt, felkerült egy csomó válogatásra Tiesto - tól, Arminon át, Sander - ig. Ez mar elegendő egy fiatal tehetségnek, hogy kirobbanjon az átlagosból. Ma Junkie XL stúdiójában dolgozik Los Angelesben, Sander Kleininberg -nek ír zenéket, az Audi -nak csinál reklám zenét, vagy épp a Bryan Adams - elkészít közös zenét.

    Mi itthon jóval bonyolultabb helyzetben vagyunk, mert nagyjából nekünk kell csinálni mindent. És közben szembe kell néznünk a nem szakmabeli kihívásokkal is, mert ugye idehaza nem megy minden olyan gördülékenyen, mint más országokban :-)

    A munkafolyamat hogy zajlik nálatok? Járnak ide zenét írni?

    Igen, Sultannal az összes közös zenénk itthon készült és Mannel is közre működött. Ő volt a mi hangmérnökünk, ő végezte a háttér munkát. Ez a jó dolog az egész szakmában, hogy össze lehet kötni a világot. A Matthew - val Amsterdamban , a Rene - vel pedig Rotterdamban stúdióztunk.

    Kik azok, akiknek munkáit kiemelned itthonról?

    Jay Lumen egyértelműen az év felfedezettje. Fontos, hogy saját stílusa van. Add2Basket szenzációsan felépítette az imaget, járja a világot, egyre többen megismerik. A Muzzaik is gyönyörűen épül be a nemzetközi szcénába. Nagyon örülök mindenkinek, aki mind egyénileg, mind csapatban a szakmában tesz.

    Elkezdted a Legends Tourt és elérkezett az-az idő Budaival karöltve, hogy megértetek legendának és csináljatok egy Classic turnét…

    Az ötlet abból indult, hogy egyre többször hívtak a promóterek, hogy játszunk együtt mostanában. Gondoltuk csináljuk meg úgy, hogy ennek profi háttere van egy turnén belül. Járjuk az országot Debrecentől Szolnokig. A Classic-tól a modern cuccokig mindent játszunk, ahogy esik, amit a közönség kivan.

    Milyen megjelenések várhatóak a közeljövőben felétek?

    Most két kiadónk készül a WMC-re. Deeper Digital és a PornoStar Records. Mind a kettő nagyon sok megjelenéssel fog kijönni a tavasszal. A Deeper - en lesz egy csomó saját felvételem, a PornoStar- on pedig képviseltetni fogja magát a dance szcéna majd összes lemezlovasa.

    Housematic szombaton a Justmusicon hattól nyolcig : )

    Készítette: Helgert László ( Hell )

    Mix Tour-15



    Mix Itt

    1-"Jamika intro"
    2-ERIC PRYDZ VS. DANNY TENAGLIA - PJANOO IS THE ANSWER (AXWELL BOOTLEG)
    3-Soundsystem - Sliding Away (Johnny D Vocal Mix)
    4-Sublevel feat. Tracy Hamlin - Time & Time Again (Tomos 2009 New Main Mix)
    5-Audiowhores & Haze - Stay (Shik Stylko Remix)
    6-Laidback Luke, Sebastian Ingrosso, Axwell, Steve Angello feat.Deborah Cox - Leave The World Behind (Original Mix)
    7-Dj. Yvan - Adagio For Strings 2009 (Phil Green Rework)



    Mikor meg hallom mindig ki ráz a hideg

    Feky a Döntőben!


    Feky a Necromancy lemezloasa sikeresen teljesítette az első akadályt és a középdöntőből egyeneságon a Justmusic DJ verseny döntőjébe jutott. A végső megmérettetés április 15.-én szerdán lesz 17 órátol, amit élőben nyomon követhettek a justmusic.fm oldalán. Majd a hat versenyző 1-1 órás mixei után TI dönthetitek el, hogy ki legyen a 2009-es bajnok. Szavazataitokat szerda este éjféltől másnap 17 óráig adhatjátok le, ha regisztrált tagok vagytok a justmusic.fm oldalon. Mivel a tét nagy ezért számítunk Rád